Nagyvárosi lány anyukája megbetegszik és a fura esethez hívott sámán leírása alapján a haverjaival együtt elutazik egy isten háta mögötti faluba, hogy visszaadjon egy artifaktot.
Volt egyszer egy indonéz twitter thread, majd abból lett egy regény, melynek szerzője bizonyos SimpleMan és a regényből forgattak egy élőszereplős adaptációt még 2022-ben, ez volt a Dancing Village. Mivel ez volt az addigi legtöbb bevételt hozó indonéz mozifilm, így nyilvánvaló, hogy Kimo Stamboel és stábja megpróbált a sztoriból egy újabb bőrt lehúzni, leforgatva egy afféle prequelt. Mivel a 2022-es filmet (még) nem láttam, így összehasonlítási alapom nincs, viszont a mostanában (újra?) dúló indonéz horror hullámból már láttam pár darabot, azokkal összehasonlítva pedig nincs ennek a darabnak szégyenkeznivalója. A sztori a szokásos klisé, azaz a nagyvárosi emberek elmennek az isten háta mögötti faluba és ott a furcsaságokon derpegnek, mindez pedig jól meg van bolondítva egy kis természetfeletti mókával. Ahogy ezeknél a sztoriknál lenni szokott, igazán addig érdekes csak, amíg el nem kezd kiderülni, hogy miről is van szó valójában, aztán a fináléra már szinte teljesen unalomba fullad, ráadásul a 2 órás játékidő is túl hosszú. Mondom ezt úgy, hogy a 2022-es film majdnem 3(!) órás. Szóval annyira nem jó, de a maga kategóriájában vállalható, ráadásul ez a dél-kelet-ázsiai trópusi mondavilág úgy fest, mindig érdekes és eléggé különös ahhoz, hogy azért az ember mégiscsak kíváncsi legyen ezekre.
Utolsó kommentek