Egy tanárnál demenciát diagnosztizálnak, aki egy kicsit megpróbál mindenkivel beszélgetni. Ez pedig a modern társadalomban már sokaknál gyanús.
Ninomiya Ryutaro filmje a japán drámák legszebb hagyományait követi, azaz szépen (nagyon) lassan csordogálnak az események, tulajdonképpen nem történik semmi rendkívüli és mindaz, amit látunk, valójában több kérdést vet fel, mint amennyit a látottak megválaszolnak. A címhez méltóan eléggé álomszerű az egész, hősünk veszettül kommunikál mindenkivel, aki csak elérhető, de a többiek vagy nem válaszolnak, vagy előbb-utóbb hülyének nézik. Ezen beszélgetések a legérdekesebbek az egészben, de eléggé letargikussá is teszik a film hangulatát. Tetszett, igazi 2020-as évekbeli kordokumentum, amelyben az egyén keresi a saját helyét, csak mivel mindenki más is ugyanezzel van elfoglalva, így mindez nem egyszerű. Jó film tehát, de a nagyon lassú tempó és a sokszor irritálóan lassan reagáló szereplők miatt kicsit nehezen nézhető.
Utolsó kommentek