A teljesen elmeháborodottnak tűnő Oda Nobunaga Japán egyesítésén ügyködik, ám az egyik alattvalója, Araki Murashige fellázad, majd nyom nélkül eltűnik. Ez pedig nem igazán jó, úgyhogy Akechi Mitsuhidét és Hashiba Hideyoshit bízzák meg, hogy kerítsék elő Arakit.
Kitano Takeshi ezt a sztorit eredetileg regényként jegyzi és a Kadokawa égisze alatt jelent meg még 2019-ben. Ha pedig Kadokawa, akkor nyilván ők jegyzik a moziváltozatot is, melynek természetesen Kitano a mindenese. A sztori többé-kevésbé követi a valós történelmi eseményeket (már amennyire én ilyen outsider módon ezt meg tudom állapítani), de Kitano ilyen dögunalmas dolgokkal nem szeret foglalkozni, úgyhogy az egész egy tipikus szatíra, amely két dologra van igazán kihegyezve. Az egyik már a címből is sejthető (kubi = nyak), avagy sokak feje fog ide-oda lehullani, a másik pedig a polgárpukkasztás, hogy kábé az összes szereplő meleg, aki meg véletlenül nem, az az öreg/ronda nőkre bukik. Ez a két kis adalék már bőven elegendő ahhoz, hogy végignézze az ember a filmet (sosem lehet tudni, ki lesz a következő áldozat), végig jelen van a teljesen abszurd Kitano-féle humor, hogy igazán ne lehessen azért komolyan venni a látottakat és persze végig lehet figyelni, hogy épp most melyik híresebb színész, illetve melyik állandó Kitano-film szereplő jelenik meg valami röhejes maskarában. Szóval alapjában véve szerettem, érdekes volt látni a valós történelmi személyeket ilyen abszurd és nihilista figurákként (az már önmagában nagyon izgalmas, hogy pl. Oda Nobunaga, vagy Tokugawa Ieyasu annyi féle módon van ábrázolva, ahány filmben megszemélyesítik őket, nincs afféle "egységes" megegyezés, hogy melyikük milyen karakternek számít), viszont az egész kissé öncélúan se füle se farka (pun intended) történetnek hat, nem fut ki sehova azon kívül, hogy "itt kábé mindenki hülye". Igaz, ez azért jellemző Kitanóra.
Utolsó kommentek