Taeko és barátai elérnek abba az életkorba, hogy munkát kell találniuk, ez azonban Japánban, főleg Tokióban egyáltalán nem olyan egyszerű, főleg akkor, ha az ember (eleinte) nem is veszi komolyan.
Sugimoto Reiichi regénye és az abból készült filmes adaptáció még pont elkapta a buborékgazdaság kipukkadásának előtti utolsó pillanatot és egy érdekes kordokumentumként funkcionál az akkori munkakeresés viszontagságaival kapcsolatban. Nyilván az eltelt 30 évben ez az egész kínlódás változott valamit, de a nagyja valószínűleg még ma is ugyanilyen szenvedés, a nagy cégekhez ugyanis csak ritkán van felvétel és akkor ezrével érkeznek a jelentkezők, így pedig kitűnni ennyi ember közül nem egyszerű. A sztori ennek az egésznek egyfajta szatírájaként működik, bemutatván a tipikus bakikat, a tipikus kínos pillanatokat, az ugyanabban a cipőben járó haverok szívatását egymás között, stb. Alapvetően könnyed hangvételű filmről van szó, de vígjátéknak kevés, drámának túl sekélyes, komoly filmként pedig nem lehet értékelni, elvégre a főszereplőt alakító Oda Yuji még véletlenül sem néz ki a tipikus hétköznapi fiatalnak. Vagyis, a fentebb említett kordokumentum jelleg miatt érdekes, minden másban eléggé közepes darab.
Utolsó kommentek