Valamikor az 1700-as évek vége felé járunk, fent északon, a mai Iwate prefektúrában. Évek óta nem volt normális nyár, a falusiak éheznek és ahogy az ilyen esetben lenni szokott, eléggé kegyetlen az élet. De vajon ki lehet ebből törni?
Hiába a gyönyörű helyszínek és a Hayachine-hegy látványa, ha az élet körülményei nem az igaziak. Ezt mutatja be Fukunaga Takeshi filmje zsigerekig hatoló realizmussal, már rögtön a történet legelején. Nagyon jól össze van rakva, megjelennek a falusi babonák és hiedelmek, a már több filmből ismerős brutális kirekesztés valósága, a közösségen belüli feszültségek, sőt, még a hatalommal kapcsolatos balhék is. Mindez pedig gyönyörű metaforába van csomagolva a történet viszonylag rövid, de igencsak erőteljes része, a hegyen zajló dolgok miatt. Nem egy könnyen nézhető film, viszont hűen követi a japán drámák legszebb hagyományait, kendőzetlenül bemutatva a kor és a szegénység árnyoldalait. Jó film!
Utolsó kommentek