Egy producer felkér egy filmrendezőt és egy forgatókönyvírót, hogy hozzanak össze egy filmet a hatalmas népszerűségnek örvendő Pink Lady duónak, ám ahogy az lenni szokott, mindez nem olyan egyszerű, ha mindenkinek más az elképzelése, na meg a duó slágerei sem igazán kapcsolódnak témában egymáshoz.
1978, dübörög a korai idolkorszak, épp a csúcson van Yamaguchi Momoe, a Candies és persze a Pink Lady is. Nyilván kapva kapott az alkalmon a Toho, hogy a moziba is becsábítsa a duó rajongóit, akik persze akkor is megnéznék a filmet, ha totál nézhetetlen hülyeség lenne, elvégre a kedvenc idoljaik a főszereplők. A film maga pont emiatt kicsit kaotikus, van benne giccses romantikus epizód, idétlen sci-fi, klasszikus burleszk jelenetek, meg egy nagy western. A felszínen persze az idióta filmesek (a producer, a rendező, meg a forgatókönyvíró) veszekednek, azonban ez egy abszolút profi munka, hiszen a duó legnagyobb slágereit igyekeztek egy 80 perces filmbe belezsúfolni, mégpedig úgy, hogy szegről-végről koherens történetet alkossanak. A sztori ebből fakadóan tehát tulajdonképpen lényegtelen, az számít benne igazán, hogy a lányok sokat pózolhatnak és aranyoskodhatnak, miközben könnyed, habókos marhaságokat lehet végignézni. Ami viszont abszolút átjön belőle, hogy mitől is voltak ők akkoriban hatalmas sztárok és rajongott idolok. Mindkét lány elképesztően jól nézett ki, a koncertfelvételeken kihívó öltözékekben énekeltek fülbemászó, jól táncolható, diszkós zenéket, avagy tökéletes produkciót alkottak. Már ez utóbbi miatt érdemes megnézni ezt a filmet ma is!
Utolsó kommentek