2125-ben járunk, az emberiség már szétrajzott a Naprendszerben és éppen a Jupiter csillaggá változtatásán ügyködik, amikor Nazca-vonalakat találnak a Marson. Ez pedig nem várt kutatási eredményekhez vezet.
Még ha nem lenne ott a film legelején a feliratok között Komatsu Sakyo neve, akkor is az első pár perc után teljesen világos lenne, hogy ez a sztori eredetileg az ő munkája, annyira visszaköszönnek a Japan Sinks és a Virus egyes elemei. Apró csavar, hogy nem teljesen önszántából írta a történetet, hanem a Star Wars hatalmas japán sikere után kérte fel a Toho, hogy írjon valami hasonlót, amiből aztán jó kis filmet lehet forgatni. Komatsu mestert persze nem olyan fából faragták, hogy mindenre hajbókoljon, úgyhogy ő inkább a 2001 Space Odyssey-hez hasonló dolgot álmodott meg. Ha pedig csak nagyvonalakban nézzük a dolgot, akkor működik is, van benne jó nagy epikus katasztrófahelyzet, drasztikus megoldással, imádnivaló retro komputer arzenállal, na meg jó sokáig mutatott űrhajókkal. Ha már a részletekbe is belegondolunk, akkor vannak problémák, nem is kevés. Eleve a főszereplő tudós fickó és a szektás nője kapcsolata hülyeség és ennek a kifutása is az. Aztán van a szekta, ami valószínűleg a teljes Földet magával ragadta, mert amikor a Földön járnak, akkor kizárólag csak a szekta vezetőjének környékén fordulnak elő, egy amúgy eléggé idillinek látszó trópusi strandon, a korhoz illően félmeztelen lányok között. Paradox módon a mai szemmel nézve kissé elavult tokusatsu keretek között megvalósított űrjelenetek a legjobbak az egészben, nagyon menő űrhajók, látványos Jupiter "légkör", jópofa "összefilmezett" képek jellemzik ezeket, ahol a makettek ablakaiban látjuk, ahogy odabent valódi emberek mászkálnak. Persze ott van a szokásos paradoxon is, avagy hiába járunk 2125-ben, a zenei aláfestés és a divat annyira 1980-as évekbeli, hogy nem lehet nem vigyorogni rajta. Összességében a film csalódás, de ennek elsősorban az az oka a fentebb írt szembetűnő baromságok mellett, hogy valószínűleg a könyvben jobban ki vannak fejtve a háttérinfók, a miértek és a millió mellékszereplő motivációi, továbbá feltételezem, hogy nincs olyan satnya vágás benne, mint ahogy a főhős a Jupiter légkörében bajba került űrhajóból egyetlen snittel visszakerül az anyaűrhajóra. Szóval akár jó is lehetett volna, de így ebben a formájában csak egy kordokumentum, avagy mitől is számítottak óriási bevételre 40 évvel ezelőtt. Az már más kérdés, hogy a 300 millió yenes bevétel valószínűleg óriási pofáraesésnek számított már akkor is.
Trailer
shudaika
Utolsó kommentek