Walid hátrányos helyzetű gyerekeket oktat valahol a világvégén egy faluban. A tanítás közben megakad a szeme egy szótlan kislányon, aki a "tantermen" kívülről figyeli az órákat. Közben pedig emberkereskedők ólálkodnak a környéken.
Nem ez a film fogja megszerettetni a maláj mozit a nagyvilággal, az biztos. Pedig Areel Abubakar rendezése érdekesen indul, bemutatva Malajzia társadalmi problémáinak egyik szeletét, mégpedig a mindenféle papír nélkül létező embereket, na meg a velük kapcsolatos ellenszenvet is. Aztán a film felénél történik egy óriási, "előre nem látható" csavar és onnan az addig drámaként funkcionáló sztori átmegy agyatlan, bénán koreografált, szinte véget nem érő és unalmas csihipuhiba, amin borzasztóan látszik, hogy a stáb kínlódva igyekezett bemutatni, hogy értenek az akciófilmekhez. De hát sajnos ez nem így van, a történetnek ez a része pedig nagyon lehúzza az összképet. Kár érte, hiába vannak ebben is jópofa muszlim tanítások és maláj hazafias szólamok, ebből az alapból sokkal többet is ki lehetett volna hozni.
Utolsó kommentek