Az első részben lezajlott ütközet után megmaradt hőseink újabb lehetetlen küldetést kapnak, ezúttal egy hidat kell felrobbantaniuk, amely az egyetlen visszavonulási lehetőség az amerikai hadsereg számára.
Elődjéhez hasonlóan ez a film is tarolt a különféle kínai filmes díjátadókon, ez pedig egyrészt érthető (pénz paripa fegyver adott volt hozzá bőven), másrészt innen a világ túloldaláról nézve kevéssé érthető, elvégre olyan szintű heroizálást kapnak a korabeli önkéntes szabadcsapatok, hogy már-már földöntúli erőknek tűnnek. Mindez pedig két és fél óra szenvedés, mert még a fagy és az állandóan szállingózó hó a legkevésbé kellemetlen része a történetnek, a háború borzalmait is átélhetően igyekeznek bemutatni, ellenben továbbra is furcsa és érthetetlen, hogy egyetlen koreai sem tűnik fel sehol, az amerikaiak pedig abszolút sztereotip módon, fennhéjázó barmokként vannak ábrázolva, kivéve az otthon melege után sóvárgó kiskatonákat. Szóval a realista megközelítés nem erőssége a filmnek, nem hinném, hogy MacArthur admirális ekkora barom lett volna. Összességében tehát nem okozott a film csalódást, mert nem tetszett, pont olyan, mint amire számítani lehetett.
Utolsó kommentek