Ryo és Akira, a két gimnazista, akik együtt nőttek fel, eléggé egymás ellentétei, mégis elválaszthatatlan haverok. Aztán kiderül, hogy Akira apja olyasmit talált, amit nem kellett volna és hamarosan már Devilman kell, hogy felvegye a harcot a démonok ellen.
Hát, így nézett ki egy manga adaptáció majd' 20 évvel ezelőtt, ráadásul egy már akkor is vagy 30 éves mangát dolgoztak fel. Hogy miért pont ezt és miért pont akkor, azt fedje jótékony homály, de valószínűleg szerepet játszott benne az is, hogy akkoriban éppen próbálgatta a szárnyait a japán CG és azt hitték, hogy egy ilyen démonos, grandiózus izé majd remek látványvilágot fog nyújtani. A sztorira túl sok szót nem is érdemes vesztegetni, kábé mindenki ki tudja találni, hogy mi is lehet egy 70-es évekbeli, fiúknak készült, afféle szuperhősös csodában, így túl sok meglepetést ez sem nyújt. Igen, itt-ott kicsit szexi, de kábé ennyi az egész. A CG ellenben rettenetesen steril és nagyon látszik rajta a kor, bár nagy eséllyel ma se lenne sokkal realisztikusabb, ha újra leforgatnák. Éppen ez okozza benne a legnagyobb letdown érzést is, elvégre a finálé teljesen súlytalan, majdhogynem követhetetlen és semmi megváltást nem hoz. Amíg a sulis részek vannak benne túlsúlyban, addig egész szórakoztató, bár semmi extra, a társadalmi összeomlás és annak hatásai, na meg a háborúsdi ad egy kis súlyt a történethez, de nem mond semmi olyat, amit nem láttunk/tudtunk volna már korábban, ahogy az ember-démon dilemmák sem. Szóval, nem ez az a jisshaban, ami bizonyítja, hogy van létjogosultságuk az élőszereplős változatoknak, hiába van benne az itt még gyerekszínész Sometani Shota, vagy épp Bob Sapp.
Utolsó kommentek