Asano Taigi az Ichifune iskola tanulója és az iskolai zenekar nem mindig boldog tagja, aki azzal kelt feltűnést, hogy jó kis indulót ír a suli baseball csapata számára. Aztán az érettségi után hősünk a kórházban köt ki.
Az eddig tévés produkciókban utazó Akiyama Jun első nagyjátékfilmes rendezése eléggé felemás darab, elsősorban azért, mert mintha két különálló történetből állna, másodsorban pedig azért, mert a tévés világból érkezett rendezőkhöz hasonlóan nem tudja igazán jól kihasználni a két órás játékidőt. A két "különálló" történet persze az eredeti regényt jegyző Nakai Yurikónak köszönhető, a sztorinak pedig az a legdurvább ismérve, hogy ez valóban megtörtént, Asano Taigi egy valódi személy volt. Mint az ilyen drámáknál általában, az eleje nagyon jó, magával ragadó, imádnivaló sulis sztori, jópofa mellékszálakkal és sok-sok érzelemmel dúsítva. Aztán amikortól beüt a dráma, onnantól csak akkor jó, ha a néző még nem látott hasonló filmet, elvégre a kórházas szál szinte minden ilyesmi történetben majdnem ugyanaz, maximum a szereplők által leszűrt tanulságok különböznek egy kicsit. A film ezt boncolgató szakaszain érződik elsősorban, hogy a rendező kezéből kiesett a pálca és jónéhány jelenet feleslegesen el van húzva, illetve nagyon előtérbe van tolva a néző meghatására törekvés. Szerencsére ott van benne azért a zene és elég jó kis komolyzenei darabokat játszanak a diákok, úgyhogy ezek kicsit enyhítik a szenvedéseket. Összefoglalva ez egy kemény és jó sztori, de főleg a második fele nincs igazán jól elmesélve.
Utolsó kommentek