Kim Ji-young menő marketinges karriert hagyott ott az anyaságért és jelenleg családanyaként próbál megfelelni környezete elvárásainak. Az ilyesmi pedig ahogy az már csak lenni szokott, szinte lehetetlen.
Japánból indult az a filmes trend elsősorban Kawase Naomi és az olyan követői, mint Sode Yukiko révén, hogy rendező nők női témákat filmesítenek meg egy alapvetően elhanyagolt nézői rétegnek, azaz a nőknek. Mivel meglepő módon a nők sokan vannak, így a trend működik, azaz nyilvánvaló volt, hogy ugyanez a recept Koreában is működni fog. Azaz, Kim Do-young fogta Jo Nam-joo sikeres regényét és sokszoros díjnyertes filmet forgatott belőle, Jung Yu-mi nagyszerű alakításával a főszerepben. A film legnagyobb erőssége, hogy kőkeményen átjön az a (társadalmi) nyomás, amely a főszereplő nőre hárul, avagy mindenki duruzsolja neki, hogy milyennek kéne lennie, illetőleg hogy mi a probléma vele, csak éppen valójában vele nem nagyon foglalkoznak, vagy legalábbis nem értik meg teljesen, még a férje sem. Tele van egy csomó hírekbe is bekerült témával (lásd a vécék bekamerázását), a végig sem gondolt áldozathibáztatással (amikor visszagondol a gyerekkori buszos traumára), az anyós általi lenézéssel, stb. Vagyis, nem lehet könnyű koreai nőnek lenni, főleg, ha még anya is az illető. Elgondolkodtató, kemény film ez tehát, valós társadalmi problémákat boncolgatva, amelyek nem csak Koreában léteznek. Nehezen nézhető, de nagyon jó film!
Utolsó kommentek