Ugyan Indonézia kikáltotta a függetlenségét már 1945-ben, a hollandok ebbe nyilván nem nagyon akartak belenyugodni és a függetlenségi háború egészen 1949-ig tartott. Ennek egy fontos csatájába nyerhetünk betekintést, mégpedig az első légitámadásra a hollandok támaszpontja ellen 1947-ben.
Mint a háborús filmek túlnyomó többsége, úgy ez is egy jó kis hazafias, nacionalista lelket melengető alkotás, amely ezúttal a történelem egy kevésbé ismert háborúját dolgozza fel. Ugyan ma sem a legnagyobb légierő az indonéz a térségben, de 1947-ben ez sokkal rosszabbul festett, elvégre a környékről levonult japánok által hátrahagyott, ekkora már eléggé ócskavas státuszú gépekből állt, amelyeket szó szerint a roncsokból kiszedett alkatrészekből igyekeztek üzemben tartani. Más szavakkal élve a történet hőseinek szó szerint szarból kellett várat építeniük és nem is lehet nagyon hazafiasabb tett annál, minthogy ez sikerült is nekik, bár egyben ez az akkoriban már nem túl acélos holland erők kritikájaként is felfogható. Maga a szituáció a legérdekesebb része tehát a filmnek, a többi már inkább csak a szokásos (persze, hogy van kollaboráns, persze, hogy van szerelmi szál, persze, hogy vannak parancsmegtagadók, stb.), illetve az még érdekes benne, hogy a főszereplők eléggé "latinosan" tolják a dolgokat, hatalmas bulizás is tarkítja az egyik jelenetet. Szóval a maga módján tetszett, érdekes volt mindezt indonéz szemszögből megnézni, érdekes volt látni, hogy milyen hányaveti eszközökkel kellett a kadétoknak harcolniuk és érdekes volt az is, hogy mennyire hülyének ábrázolták a hollandokat. A többi viszont igencsak tucatfilm jellegű.
Utolsó kommentek