A harcosok világa totál káoszba tart, a különféle klánok egymás ellen fordultak, de szinte a semmiből előkerül Mo Kei, aki hivatalosan egyik klánnak sem tagja, viszont nála van az egyik szuperfegyver a kettőből. Ebben a részben addig jutunk el, amíg a két szuperfegyver (először?) összecsap.
Fene tudja, miért (jó, a nyilvánvaló pénzkeresésen kívül) Wong Jing úgy gondolta, hogy újra filmet forgat a saját legendás 1993-as Kungfu Cult Masteréből, vagy legalábbis újra leforgatja a történetet a mai technikával, jóval bővebbre eresztett játékidővel. Ennek megfelelően egyből két részes (majdnem 4 órás) lett az új feldolgozás, ám az eredeti Louis Cha regény viszonylag pontos adaptációjához ez is édeskevés. Ez az első két óra szinte teljes egészében a főbb szereplők bemutatására van szánva, viszont a főbb szereplőkből túl sok van, így az egész két óra egy nagy rohanás, miközben a néző leginkább arra fókuszál csak, hogy emlékezzen arra, ki is az, akit éppen látunk fél óra után újra 1-2 perc erejéig. Ebben az sem segít sokat, hogy az angol feliratban mindenkit a mandarin nevén hívnak, miközben a hang kantoni és sokkal jobb lenne, ha valami angol neve lenne mindenkinek. A kivitelezés a mostani kínai fantasy trendeknek megfelelően jó sok CG-t tartalmaz, viszont a béna mandarin csodákkal szemben a CG még pont nincs túlzásba víve, csak ott használják, ahol tényleg kell. A látvány emiatt rendben van, a csaták kivitelezése úgyszintén, a mostani kínai fantasy felhozatalt tekintve tehát ez egy meglepően korrektül elkészített darab. Az is tetszett, hogy néhány hongkongi legendát is beleraktak, bár némelyikük igencsak miscast (Donnie Yen egy 117(!) éves karaktert alakít, Alex Fong, Elvis Tsui és Fan Siu-wong viszont szinte csak epizódszereplők), főleg a főszereplő Raymond Lam, aki nagyjából kétszer annyi idős, mint amennyinek a főszereplőnek lennie kellene. Ha ezektől el tud tekinteni az ember, akkor egész szórakoztató ez a két óra, itt-ott még az is bevillan, miközben nézi az ember, hogy hopp, ilyen a 93-as változatban is volt. Szóval ahhoz képest, hogy nagyon tartottam tőle, kifejezetten pozitív meglepetést okozott.
Utolsó kommentek