Férfi és nő összenéz a fogorvosi váróteremben. Mindketten sorra kerülnek, egyszerre, az érzéstelenítés pedig hatni kezd. Amit utána tapasztalnak, az álom, vagy valóság?
Ha már a Crimson Dream kapcsán kiderült, hogy Takechi Tetsuji első filmje még nagyobb botrányfilm volt, akkor gyorsan sort is kerítettem rá. Tulajdonképpen szerencse, hogy a másik filmmel kezdtem, mert ez abszolút nem csinált volna kedvet hozzá. Hiába mutatták be csak 3 hónappal korábban, olyan az érzet, mintha ezt még az 50-es években hozták volna össze és nem csak azért lehet ezt elmondani rá, mert (majdnem) végig fekete-fehér. Hogy miért volt a maga korában botrányfilm, azt érteni vélem, elvégre ez is legalább olyan beteg, ha nem betegebb, mint a Crimson Dream. Viszont nézni egyszerűen nem jó, az elején a fogászatos dolgoknál már viszolyog az ember, utána pedig egy fura szenvedéspornó az egész, ezt pedig csak néha dobja fel egy-két érdekesebb kameraállás, vagy épp valami híresebb film (pl. Drakula) megidézése. Így aztán az a legnagyobb poén az egészben, hogy az elején a Tanizaki Junichiro idézet köszönőviszonyban sincs azzal, amit írnak róla a Wikipédián, na meg az, hogy van benne macska. A többit kínlódás végignézni, hiába van benne egy-két jobb meghökkentő jelenet (pl. a mozgólépcsős, a játszótéri majmos, vagy amikor az éjjeliőr összezavarodik). Szóval érteni vélem, hogy miért volt ez az első nagyobb botrányt kavart és sikert aratott pink film, de csak mint történelmi érdekesség érdekes, filmként sehol sincs Takechi mester második filmjéhez képest.
Utolsó kommentek