A Koreai Háborúban részt vett kínai önkéntes sereg mesterlövésze, Zhang Taofang és csapata a hírszerzőjük, Liang kimentésével próbálkoznak, ám a túloldalon ott vannak a láthatatlan amerikai sniperek.
A Battle of Lake Changjin után, de még a Battle of Lake Changjin 2 előtt Zhang Yimou és a lánya, Zhang Mo is beszállt az újkeletű propagandafilmek hullámába és az egyébként szinte menthetetlen Koreai Háborús kínai részvételt igyekeztek heroizálni. A film maga tulajdonképpen nem rossz, érdekes, ahogy bemutatja a kínaiak harcmodorát (és Zhang Taofang specialitását is szemlélteti), az egyenlőtlen küzdelmet, ami miatt még az egyik kínai katona is panaszkodik egy sort. Ahogy az már a gigantikus Wu Jing eposzban is látszott, a koreaiakra nem sok szót vesztegetnek (itt is csak egy koreai kisgyerek rohangászik mindössze), a lényeg az amerikaiak elleni harcon van, az amerikaiakat pedig a szokásos sztereotip módon ábrázolják, azaz magabiztosak, dölyfösek és fennhéjázóak, ráadásul egymás között is megosztottak, arról nem is beszélve, hogy a vége felé már teljesen értelmetlen és irreális dolgokat művelnek. Vagyis, ez is azon filmek tömegéhez tartozik, amelyeknél bíztató a felütés, majd ahogy halad a sztori előre, úgy lesz egyre elborultabb. Persze kínai nézőpontból minden csodás és szép, a nehézségek és a tragédiák ellenére is igyekeztek pozitív végkicsengést adni a sztorinak. Ott biztos nem teszik a fel a "minek mentek oda?" kérdést...
Utolsó kommentek