A három évvel ezelőtt történtek miatt a klánját elhagyó szamuráj megtudja, hogy ismét el akarják követni azt, ami miatt ő bűntudattal teli lelépett. Nincs mit tenni, vissza kell menni.

1969 egyik legnézettebb japán filmje méltó a hírnevére és a körülötte kialakult dicshimnuszokra. Gosha Hideo ekkor már jónéhány sikerrel a háta mögött (Three Outlaw Samurai, Sword of the Beast) rendezte meg ezt a mind a sztoriját tekintve, mind a hangulatát tekintve fantasztikus mozit. Már a legelején lenyűgözőek a képek, ahogy a tenger, vagy éppen a síkság olyan színekben pompázik, mintha aranyból lenne, aztán ezzel ellentétben az egész film fagyban, hóesésben játszódik, nyilván szimbólumokkal teletöltve. Nagyon jól átjön rajta a bűntudat érzete, ahogy az a moralizálás is, hogy miért teszik meg azt, amit nem lenne szabad. Mindezek mellett a mostanában látott "hagyományos" jidaigekikhez képest az akciók nagyon modernek és újszerűek, a párharcokon pedig nagyon érződik a korabeli westernfilmek hatása. Szóval nagyon jó film, látszik rajta, hogy mindent beleadtak, hogy valami nagyot alkossanak, ezt már a sztárparádé is jelzi (Nakadai Tatsuya, Nakamura Kinnosuke, Asaoka Ruriko, Tanba Tetsuro, stb.). Valamiért sokáig elkerültem, de megérte a várakozást!