A háború vége felé egy férfi segít egy lánynak átvészelni a légitámadást. A Sukiya-hídon búcsúznak el egymástól, hogy fél évvel később újra találkoznak a hídon. Apró gond, hogy nem kérdezik meg egymás nevét...
1953 egyik legnépszerűbb filmje volt ez (és a két folytatása), mai szemmel is érthető okokból, annak ellenére, hogy ma már ez az alaptörténet szinte elképzelhetetlen, elvégre pár másodpercen belül bárki tud matchelni valami közösségi portálon. Akkoriban ez még nem volt, viszont a történet egyáltalán nem egymás kereséséről szól, sőt! Rengeteg korabeli társadalomkritika van benne, a szereplők között pedig szinte mindenki talál olyat, akivel volt már hasonló élménye. Benne van minden, a háború utáni prostitúció kínjai, a visszatért katonák megélhetési gondjai, az új világ romlottsága, a régi elveket valló emberek rugalmatlansága és a kedvencem, az anyós mérgező tevékenysége, amely egy az egyben ugyanazt mutatja, mint a koreai The Hole. A romantikus veled, vagy nélküled, meg a sok sírást okozó találkozások és az egyre lehetetlenebb helyzetek kissé vontatottak és az állandó szívás miatt egy idő után kicsit idegesítőek, mégis, a film tényleg jó. Ráadásul ezt még kétszer két órán keresztül húzzák tovább...
Utolsó kommentek