A Randen vasút festői vonalán, a Toei filmes élménypark és az egykori Daiei stúdiók közelében élő emberek története, akik közül az idősebbek tipikus munkákat végeznek, a fiatalok pedig próbálkoznak ezzel-azzal, hátha nem kell majd nekik is ugyanezt csinálniuk. Közben pedig még némi visszafogott romantika is van.
A japán néplélek nagy ismerője, a fantasztikus filmográfiával bíró Yamada Yoji 2010-ben próbálkozott meg ezzel a filmmel, hogy egy kicsit modernebb témákat is körüljárjon. A Tora-san filmekből már ismerős humor mellett a film érdekessége az itt-ott feltörő dokumentumfilmes jelleg, ahol a mellékszereplők beszélnek a régmúltról, hogy milyen esetek történtek a mosodával, vagy milyen volt ebédet vinni a Daiei stúdió színészeinek. Valójában ezek a mellékzöngék viszik el a hátukon a sztorit, ami egyébként nem egy nagy szám, de érdekes abból a szempontból, hogy hogyan találkoznak egymással (és hogyan hatnak egymásra) teljesen különböző világok. A szereplők jópofák, emberiek, hitelesek és hétköznapiak (jó, a kanji mágus nem annyira), van benne fesztivál és persze ott a lenyűgöző Randen vonal, ami egyből kihozta belőlem a nosztalgiát, hogy milyen jó is lenne rajta megint utazni egyet. Szóval tetszett, de Yamada ennél sokkal jobb filmekkel is előrukkolt már.
Utolsó kommentek