Öt megható, de néhol kissé idétlen történeten keresztül ismerhetjük meg a nagyvárosokból szülőfalujukba, vagy egyéb vidéki kistelepülésekre visszatérő emberek kalandjait, avagy kell-e dönteni autó, vagy műtét között, tényleg ufó tartja lázban a hegyvidéki falut, vagy tényleg almafákkal ültették-e be a sivatagot?
Az egy évvel korábbi My People, My Country sikerén felbuzdulva készítették el ezt az öt rövidebb sztoriból összeeszkábált spinoffot, ami 2020-ban a világon a harmadik legtöbb bevételt generáló mozi lett. Hogy miért, azt minél többet gondolkodom rajta, annál kevésbé értem, mert igaz, hogy vannak benne nagy sztárok, gyönyörűen van fényképezve és fantasztikus helyeken játszódik, de a nemzeti büszkeséget itt sokkal inkább felülmúlja a hamis nosztalgia, az erőltetett érzelmi megnyilvánulások és a kínai filmekben sokszor jelenlevő gyatra humor. Az első sztori, a két öreg amatőr biztosítási csalásos próbálkozása kifejezetten szórakoztató, az ufós falucska lenyűgözően jól néz ki és eleinte a humora sem rossz, de aztán nagyon átmegy gagyiba. A szenilis tanár és a sivatagi almafák inkább csak a meghatás és a nosztalgia, illetőleg az elmúlt 30 év óriási fejlődésének szemléltetése miatt érdekes, az utolsó pedig a birkózó feleséggel és festegető férjjel szimplán kreténség. Mindettől függetlenül nem lehet rá haragudni, mert tényleg egyéni a témák megközelítése, azonban van néhány elejtett mondat, amin nagyon felhúzza a szemöldökét az ember (pl. az egyik asszonyság valami olyasmit mond, hogy ebben az országban az összes kisebbséggel remekül bánnak), meg eleve, nehezen tudom elképzelni, hogy pont egy ilyen téma érdekelné kínaiak tízmillióit...
Utolsó kommentek