Az angol cím félrevezető, mert nem a király levelezéséről, hanem a mai koreai írás XV. századi megteremtéséről és megteremtőiről szól a történet, legalábbis a sok teória közül az egyikről.
Ennek a filmnek az a leginkább érdekes része, hogy ezt a látszólag nem túl izgalmas és nem feltétlenül mozibarát témát hogyan tudták mégis a vászonra álmodni. Ráadásul úgy tették mindezt, hogy a film nem azért unalmas, mert hosszasan vajúdnak a szereplők azon, hogy épp hány vonalat, vagy pontot tegyenek valamelyik írásjelbe. Az unalom inkább a bűn lassú királydráma jellegen érhető tetten, nem túl gyors a tempó, sokat szenvednek a királyi szereplők, ráadásul van egy közelebbről nem megmagyarázott konfuciánus-buddhista ellentét is, amit bizonyára a koreai néző ért, hogy min alapul, számomra azonban homályban maradt. A buddhisták motivációi szépen átjöttek, a király ambíciója úgyszintén, ahogy a felemelő céllal is könnyen tud a néző azonosulni, itt-ott pedig még egy két poén is elcsattan. Csak ne lenne a film ilyen borzasztó lassú...
Utolsó kommentek