Két tökkelütött fickó a vasárnap estéjükre készül, ám még aznap is melózniuk kell. Már majdnem a nap végén vannak, amikor még egy áramlopási ügyet kell megvizsgálniuk. Nem is sejtik, hogy egy földönkívüli csetepaté kellős közepébe cseppennek bele.
A 80-as évek vége, 90-es évek eleje (többek között) az egészen elborult sci-fi csodákról is emlékezetes marad. Hongkongban ekkor volt ugye az I Love Maria, vagy a Robotrix, míg Japánban a Cyber Ninja, a Glorious Asuka Gang, vagy a Gunhed. Ezen sorba illeszkedik bele tökéletesen a Zeiram, ami fényes bizonyítéka annak, hogy a műanyag gusztustalanságok gyártói már akkor is jókora lobbit toltak, hogy a filmesek velük dolgozzanak, ezen kívül pedig jócskán táplálkozik a korabeli amerikai akciófilmek (Alien, Predator) jellegzetességeiből. Mindez együtt pedig egy bombasztikus girls with guns sci-fi-hez elég, amiben a gyönyörű Moriyama Yuko akciózik változatos fegyverzettel, ahogy haladunk előre, úgy egyre elborultabbakkal, természetesen egyre kevesebb ruhában. A korabeli számítástechnika is imádnivaló benne, a jellegzetesen kezdetleges 3D grafikák, a hatalmas elektronikus "kütyük", meg hasonlók egészen egyéni nosztalgiafaktort adnak az egészhez. Hogy a sztori jócskán túl van húzva? Hogy egy idő után már több mint fárasztó? Tény és való, de mégsem lehet a filmre haragudni, mert ebben tényleg sikerült a japánoknak hozni a korabeli elborult hongkongi filmek minőségét. Vagyis, minden hülyesége ellenére megvan a maga bája, minden gusztustalansága ellenére is jópofa, hamisítatlan my kind of movie!
Utolsó kommentek