A japán elnyomás alatt többek között azzal is igyekeztek megtörni a koreaiakat, hogy az iskolákban csak japánul tanítottak.Ebben a lehetetlen helyzetben vette a fejébe egy társaság, hogy elkészíti a koreai nyelv nagyszótárát.
A fantasztikus Taxi driver forgatókönyvírója, Eom Yu-na ezúttal a rendezésbe is belekóstolt és egy ránézésre unalmasnak tűnő sztorit (egy szótár elkészítése maximum a nyelvészeket érdekelheti, nemdebár?) töltött meg kőkemény tartalommal. Igaz, nem volt túl nehéz dolga, elvégre a japán elnyomás időszaka tökéletes alapot nyújt arra, hogy szinte bármilyen sztoriból letaglózó filmet lehessen készíteni. Illegalitásban nyomuló hőseink ráadásul egyéb illegalitásban lévő emberekkel kerülnek kapcsolatba, a mellékszálak tökéletesek arra, hogy emeljék a hazafias érzelmeket, a japánok pedig kellőképpen vannak démonizálva, így a felületes szemlélőnek talán még a nagyon akcentusos japán kiejtés sem tűnik fel (nyilván japán színészek nem fognak egy ilyen sztoriban szerepelni). A korabeli Szöul megvalósítása érdekes, hasonlóan mesterkélt, mint 30-as években játszódó a kínai filmek, minden túl tiszta, túl művi és túl idealizált. De ez úgyse érdekel senkit, ha a történet magával ragadja a nézőt, ami egyébként jellegzetesen koreai, a rájuk jellemző "mindent bele" elv mentén szinte nincs olyan műfaj, ami nem jelenne meg legalább 1-2 perc erejéig. Néhány fordulat kínosan előre kiszámítható, illetve szokás szerint jó 20-25 perccel hosszabb a film, mint kellene, de ezt az érzést is ismerjük már régóta, a nagyobb lélegzetű koreai filmek elmaradhatatlan részei ezek. Yoo Hae-Jin kifejezetten jó, igaz, őt minden filmjében nagyon bírom. Szóval, a film tehát jó, de messze elmarad a fentebb említett Taxi drivertől...
Utolsó kommentek