Sendai városában több ember élete is összekapcsolódik időnként, köszönhetően egy bokszolónak, meg egy időnként kérdőíveket gyűjtő irodai alkalmazottnak, na meg bizonyos fontos pillanatoknak.
Ugyan több szempontból is sejtettem, hogy ez a film nem lesz túl jó, mégis volt legalább két indok, hogy megnézzem. Az egyik (egyben a fontosabb), hogy hosszú évek után újra egy Isaka Kotaro regényt filmesített meg valaki, ezekről pedig jó tíz évvel ezelőtt általánosságban az volt elmondható, hogy marha jók. A másik, hogy az egykori tiniidol, Tabe Mikako játszik benne és hát durván repül az idő, már ő is 30 felett van. Ellenben remekül játszik, nem rajta múlt, hogy a film nem az igazi. A jellegzetes Isaka Kotaro dolgok megvannak benne (a fülbemászó dal, ami fontos szerepet kap, az elgondolkodtató dolgok poénos csomagolása, vagy éppen a látszólag egymástól független emberek és dolgok időnkénti összecsengése, mégis, valami nagyon hiányzik belőle, hogy jó legyen. Talán az, hogy lineárisan halad (nem úgy, mint a fantasztikus Fish Story), igyekszik két lábbal a földön járni (nem úgy, mint a fantasztikus Golden Slumber) és borzasztó hosszú, egyben lassú (nem úgy, mint a jól eltalált Potechi). Persze az is lehet, hogy ezt is Nakamura Yoshihiro kezébe kellett volna adni, hogy ő rendezze. Ebben a formájában viszont bántóan közepes...
Trailer
Shudaika
Utolsó kommentek