Háborús propagandafilm a Csendes-óceáni hadszíntéren résztvevő pilótákról, akik egyike az anyahajóról egy időre átrepül egy szigeten található bázisra, korábbi bajtársaihoz. A végső csata pedig egyre közeledik.
Furcsa darab ez a Yamamoto Kajiro rendezte háborús propaganda, több okból is. A nyilvánvalóan a háborús propagandagépezet által diktált hazug mondanivaló egy dolog (még a szigeten kajáldát működtető öregasszony is amerikaiakat akar gyilkolni, a bennszülöttek pedig megköszönik a derék japán katonáknak, hogy bosszút(!) álltak). A 20-as évektől aktív rendező, aki már fiatalon az egyik legígéretesebb filmesnek számított, biztos, hogy nem erre a filmjére volt a legbüszkébb, az viszont bizonyos, hogy olyan legendák "kinevelése" fűződik a nevéhez, mint a tokusatsu páros Ishiro Honda és Tsuburaya Eiji, akik többek között ebben a produkcióban is a speciális effektekért voltak felelősek. A tokusatsu már ebben a korai formájában is meglepően látványos, a légicsaták és a hajók elleni támadások kifejezetten jók és élvezetesek, csak itt-ott igazán szembetűnő, hogy maketteket látunk. A japán felsőbbrendűségről való moralizálások, az amerikaiak állatiasítása, a hazug helyzetjelentés (azért '44-ben már bőven nem arról volt szó, hogy lazán nyerhető a háború) és a kamikaze bevetések heroizálása pedig a kor elborult dolgait tükrözi. Igazi kordokumentum, történelmi darab minden szempontból, ebben a minőségében pedig kifejezetten tetszett!
Utolsó kommentek