Egy könyvmoly középiskolás srác elkövet egy baklövést a tanteremben az órák után, emiatt pedig nem csak az osztályelső lánynál, hanem a legkattantabbnak tűnőnél is középpontba kerül. Nincs más hátra, színt kell vallania.
Úgy látszik, Iguchi Noboru, a jó 10 évvel ezelőtt még a "legjobb nagyon rossz" filmekkel befutott rendező is kezd komolyodni, legalábbis a maga módján. Legutóbb még a tipikus Iguchi filmnek tekinthető Ghost Squad-ot láttam tőle, ahhoz képest viszont a The Flowers of Evil teljesen más világ. Azért nyilván nem egy hétköznapi drámára kell számítani, a forrás ugyanis Oshima Shuzo megegyező című mangája, amiben fontos szerepet kap Charles Baudelaire dekadens és erotikus verseskötete, az A romlás virágai. A francia költőhöz hasonlóan Iguchi is igyekszik a maga filmes nyelvén metaforákat, szimbólumokat becsempészni a történetbe (kissé talán túlzottan szájbarágósan), virulva veti bele magát a tinédzserek egyszerre szép és velejéig romlott világába, különös élvezettel mutatva be a kínos pillanatokat. Egyértelműen ezek a legjobb részek a filmben, amikor ugyanis drámát, szenvedést, vagy valami mélyebb tartalmat igyekszik bemutatni, ott elbukik. Furán hangsúlyosan a fiú karakter minden ilyen előtt elkezd ordítani, ahogy Sawa-san heherészése is kifejezetten idegesítő. Vagyis, a sztori érdekes, a kivitelezés viszont fárasztó, ráadásul jóval hosszabb, mint kellene. Azért érdekes volt látni Tamashiro Tinát egy gyökeresen más figuraként, mint amit a Dinerben alakított.
Utolsó kommentek