A tipikus antihős, magába forduló lány elvállal egy gyanús melót, hogy egyetlen álmához közelebb jusson. Ennek következtében pedig egy kajáldában találja magát, ami még az elvállalt gyanús melónál is gyanúsabb.
Ha egy filmben Fujiwara Tatsuya a főszereplő, akkor úgy nagyjából a Battle Royale óta tudjuk, hogy (kevés kivételtől eltekintve) mire lehet számítani. Ebben a filmben mondjuk épp nem milliárdos adósságokkal, meg lehetetlen választásokkal nyomják agyon felelősséggel a szereplőket, hanem "csak" a kivégzés van alternatív lehetőségként felvetve, de ettől eltekintve ez is egy tipikus Fujiwara Tatsuya mozi. Viszont (ahogy az már a Million Dollar Man-ben is szembetűnő volt) ő is öregszik, így most már nem az ő vállán nyugszik a földöntúli felelősség, talán mondhatjuk úgyis, hogy szintet lépett (fura ez egyébként, mert a színházi szerepeiben pl. Hamlet is a repertoárjába tartozik, tehát csak a moziban lett beskatulyázva teljesen). Fujiwara korábbi filmjeihez (pl. Kaiji, Incite Mill) hasonlóan a Diner is szinte végig egyetlen helyszínen, rendkívül stílusos körülmények között, szürreális karakterek felvonultatásával játszódik, simán elmehetne az egész cosplay bemutatónak is. A bombasztikus sztori nem köti le a nézőt egyébként túlzottan, az abszurd poénok, a jellegzetesen japános agyzsibbasztó szójátékok, a fülbemászó háttérzenék, na meg a már fentebb említett hihetetlenül stílusos, színes kavalkádba hajló díszletek és kosztümök viszont kifejezetten szórakoztatóak, inkább ezek miatt érdemes megnézni a filmet. Persze csak azoknak, akiknek tetszett a Kaiji, vagy az Incite Mill.
Utolsó kommentek