Hétköznapi emberünk nyer a lottón és elköveti a létező legnagyobb hibát, amit ilyenkor el lehet követni. Mindezek után pedig elkezd futni a pénze után, közben pedig a pénzzel teljesen különböző kapcsolatban levő emberekkel találkozik.
Lehet, hogy a kelet-európai énem miatt, lehet, hogy a kevéske gazdasági ismereteim miatt, igazából nem tudom, de ez a történet minden érdekessége ellenére sem tudott száz százalékban lekötni. Értem én a célját, főleg annak ismeretében, amennyire a japánok pénzhez való hozzáállását ismerem, így érthető, hogy akár ilyen tanmese jelleggel is próbálják őket a pénz értékére és gondjaira nevelni, de a főszereplő egyszerűen annyira hülye (főleg az elején), hogy a lottónyertesek hibáinak állatorvosi lovaként is be lehetne mutatni. Ha a fő szálat figyelmen kívül hagyom, akkor viszont egész jó és érdekes az egész, sok ismert színészt fura volt látni ezekben a maskarákban (főleg Kitamura Kazuki és Fujiwara Tatsuya változott sokat önmagához képest), viszont a pénzről való lamentálások elgondolkodtatóak voltak. Szóval messze nem ez Otomo Keishi legjobb rendezése, ahogy nem Sato Takeru legjobb szerepe, az majd remélhetőleg a két új Rurouni Kenshin lesz.
Utolsó kommentek