Kiég egy lakás egy emeletes házban, majd úgy egy hónap múlva találnak egy eszméletlen kislányt a hídon. Beviszik a kórházba, közben pedig az egyik doki öcsikéje idétlen videókat töltöget fel a netre.
Suzuki Kouji horrorsorozatát következetesen filmesíti meg Nakata Hideo úgy jó 25 éve már. Az analóg felvételekről a régi képcsöves tévéken előmászó rém alakját egy kicsit fel kellett turbózni, hogy manapság is használható legyen és ez sikerült is tulajdonképpen gond nélkül. A megmagyarázhatatlan dolgokat a szereplők sem értik és ennek hangot is adnak, Oshima szigete gyönyörű, a lassan és méltósággal csordogáló cselekményt meg csak időnként szakítja meg egy-egy félelmetesebbnek szánt jelenet, a jumpscare pedig csak akkor van jelen, amikor nagyot üt. Technikailag rendben van a film, a jó kis japános babonák és félelmek meg mindig érdekesek. Szóval a maga kategóriájában egyáltalán nem rossz, bár kérdéses, hogy a korábbi részekhez képest (amiket nem láttam) mennyi újat tud nyújtani. Így, hogy újdonság volt az egész, kifejezetten tetszett!
Utolsó kommentek