Egy egykori Satsuma szamuráj, aki mára minden ambícióját elvesztette és Kyoutoban lébecol, ismételten felkérést kap, hogy harcoljon egykori társaival. Közben a Shinsengumi és a Tokugawa-hű erők is aktívkodnak, hősünknek pedig kénytelen kelletlen, előbb-utóbb ismét kardot kell fognia.
Ennek a filmnek a legérdekesebb eleme, hogy a rendezője a veterán, a forgatások idején 85 éves legenda, Nakajima Sadao, számtalan 60-as, 70-es évekbeli nagy film készítője, aki 20 év után forgatott ismét. A film maga felemás, kicsit olyan, mintha egy öregúr akarna fiatalos és modern lenni, talán nem véletlenül. A sztori első fele unalmasan csordogál, több zavarba ejtően nem a korba illő szereplő van jelen ekkor, ráadásul nem nagyon történik semmi, aztán a fináléra már-már a klasszikus jidaigekiket idéző csetepatémennyiséggel igyekszik kárpótolni a nézőt. A főszereplő Koura Kengo is ilyen felemás látvány, valahogy nem tudtam látni benne a szamurájt, valami hiányzott belőle, ami például Okada Junichi játékában a Samurai's Promise-ben benne volt. Vele ellentétben a tipikus karakterszínész Terajima Susumu teljesen rendben volt, imádtam minden pillanatot, amikor feltűnt. Szóval ez egy érdekes, de kissé felemás jidaigeki próbálkozás, talán ha kevéssé hangolják drámaira, hanem inkább akciódúsabb lenne és a főszereplő nem egy életunt alkoholista, akkor átélhetőbb és izgalmasabb is lehetett volna...
Utolsó kommentek