Egy nehéz gyerekkorral megvert írónő és egy művészetrajongó férfi egymásra találása a zűrzavaros időkben a japán megszállás idején, amit ráadásul az is bonyolít, hogy a férfi a japánoknak dolgozik.
Szokatlanul erős és drámai hangvételű film Hongkongból, ami egy eléggé introvertált nő szemszögéből mutatja be a japán megszállást, a háborút, a polgárháborút, majd a kommunista hatalomátvételt. Nagyon művészi film, itt-ott nagyon szép film, egy ideig megvan benne a varázs, főleg akkor, amikor még felhőtlennek tűnik minden, ellenben borzasztó lassú és időnként kifejezetten vontatott. A háborúból túl sokat nem látni, ami nem is baj, mert ez a film igazából nem arról szól, arról viszont igen, hogy hogyan viszonyultak egymáshoz akár a legközelebbi barátok is, amikor kiderült a másikról ez meg az. Ez a legerősebb része, na meg persze az, amikor Brigitte Lin és Maggie Cheung civódnak egymással. A többi csak so-so, még Richard Ng sem igazán menti meg. Értem, hogy a film miért kapott rengeteg díjat annak idején, de nem egyszerű néznivaló, ha épp nem tud az ember ráhangolódni, akkor kifejezetten nehéz végigülni.
Utolsó kommentek