Valamikor az 1930-as években, már a japán megszállás idején egy kalandos módon az Egyesült Államokba keveredett fiatal férfi visszatér Beipingbe, hogy bosszút álljon, ám a dolog nem is olyan egyszerű.
Amíg Jiang Wen egy elég jó (karakter)színész, addig rendezőként finoman fogalmazva is szeret a bombasztikus és a gagyi közötti vékony sávon egyensúlyozni, ahogy ezt már például a Let The Bullets Fly-ban is láthattuk. A Hidden Man leforgatásakor pedig minden korábbinál bátrabban nyúlt az abszurd dolgokhoz, ezzel pedig eléggé tönkrevágta a sztorit. A sztorit, ami már a legelején is nyeklik-nyaklik (főhősünk finoman fogalmazva is érdekes módon él túl a hóban) és abszurdabbnál abszurdabb fordulatokkal operál. Emiatt pedig egy idő után már (ez úgy nagyjából 20-30 percet jelent) egyáltalán nem lehet komolyan venni és sokkal inkább fárasztó, mintsem szórakoztató. A cenzorok bizonyára felállva tapsoltak a japánokkal szembeni akciók, az itt-ott feltörő "hazafias" betétek és még talán Bruce Lee idétlen megidézése miatt is, de ezek mellett mindössze néhány jobb poén van csak, amit a film javára lehet írni. Ezeket leszámítva Eddie Peng fan-service az egész, emberünk időnként konkrétan meztelenül lófrál a háztetőkön, időnként puszta kézzel csapja le a rátámadó fegyveres japánokat, időnként álarcos hősként rohangászik a tetőkön, estébé, estébé. Tagadhatatlan, hogy ennek a szürreális világnak, amit megteremtettek, van egyfajta jellegzetes hangulata, de ettől még nem lesz jó a film, amiben még azt a jelenetet is képesek voltak elvinni a hülyeség irányába, ahol a japán harcmodor ütközött volna meg a kínai kungfuval. Ha azt az egyet komolyan veszik, már megérte volna az egész, így azonban valószínűleg még egy Eddie Peng fan számára is gyenge lesz.
Utolsó kommentek