Ip Man wushu oktató iskolája nemcsak a rivális mestereket, hanem azokat is vonzza, akik inkább beszántanák az egészet. Így van ezzel a britekkel kollaboráló Zheng öcsikéje is, aki miután veszít Ip Man ellen, panasszal él a bátyónál. Innentől kezdve pedig (szinte) mindenki Ip Man ellen.
Megérkezett az éves rendes Ip Man koppintás Kínából, színes, szélesvásznú és természetesen gagyi, ahogy az elvárható. A rendező egyértelműen a Wong Kar-wai változatot vette alapul, a nyitójelenet csatái az esőben már-már szolgai módon másolják Tony Leung mozdulatait. Illetve nem is a mozdulatokat, hanem az esőt hangsúlyozzák, ha már a kínai stáb mást nem tudott kellő minőségben lekopírozni. Ez a továbbiakban is így van, az egész olyan, mintha egy "Ip Man light", vagy méginkább egy olcsó tévéfilm lenne. Béna poénok, erőszakosan előtérbe tolt Kína propaganda (Hongkongban biztos imádták a főszereplők szájába adott gondolatokat), meg már a legelején a drónfelvételen bemutatott helyszín röhejes a "Hongkong" felirattal, mert hát messziről látszik, hogy még csak a közelben sem járt a stáb. Látványos kungfuval még valamelyest meg lehetne menteni a sztorit, de azt se várjon senki, a szereplők bénázását a szokásos klisékkel fedték el (szuperközeli képek, lassítások, szanaszét vágott jelenetek, stb.), így akciófilmként is szinte értékelhetetlen. Mindezek mellett ráadásul még a forgatókönyv is igénytelen, a fordulatok többsége bántóan klisés, vagy éppen logikátlan (többször ugrott be, hogy honnan tudta vajon az éppen megjelenő szereplő, hogy a többiek az éppen aktuális helyszínen tartózkodnak), szóval ez a film minden tekintetben egy fércmű. Meg kéne hagyni ezeket a filmeket Donnie Yenéknek, de legalább Wong Kar-wainak...
Utolsó kommentek