Egy furcsa család életébe nyerhetünk betekintést, aminek tagjai ugyan dolgozgatnak ezt-azt (illetőleg a nagymama kap némi nyugdíjat), de mindezek mellett bolti lopásokból egészítik ki "jövedelmüket". Ráadásul még egy kislányt is magukhoz vesznek, így az életük idillinek látszik.

Koreeda Hirokazu mester mára szinte egyedüliként tarja fent megbízhatóan a jó 10 évvel ezelőtt még tucatjával érkező nagyszerű drámák színvonalát. Nincs ez másként a sok helyen (jogosan) körülhype-olt Shoplifters esetében sem, szépen, ügyesen vezeti a sztorit, hogy minél jobban elgondolkodtassa a nézőt. A kissé ütődött hőseit nagyon lehet szeretni, a magukhoz vett kislány elképesztően aranyos, Kirin Kiki ismét szenzációsat alakít, de a többiek is jól játszanak. A lepukkadt munkahelyek (van köztük jellegzetesen japánosan erotikus is) eléggé elgondolkodtatóak, a rendező nyilván rájátszott arra, hogy ne csak a sztereotip szépségeket mutassa be az országáról. Ennek egyik látványos jele, hogy Tokióból nem sok látszik, nyoma sincs a csillogásnak, a felhőkarcolóknak, csupán a Sky Tree látszik néhány pillanatra homályosan. Csak remélni tudom, hogy mások is elkezdenek újra ilyesmi filmeket csinálni, elvégre a nagy klasszikusok (Mizoguchi, Ozu, stb.) óta mindig is nagyon erős volt a japán mozi ebben a műfajban. A sok shojo manga hülyeség helyett bőven lenne hely és igény ezekre is. Ha újra sok ilyen készül, akkor a türelmem is vissza fog jönni hozzájuk.