Az első részben taglaltak óta eltelt némi idő és megváltozott a környezet, ráadásul hőseinknek egyre nehezebb új csajokat fogni és még több pénzt termelni, így kiadják az ukázt, hogy szélesíteni kell a körzetet Yokohamával. Ezt pedig a helyiek érthető módon nem szívlelik, így a csata elkerülhetetlen.
Sono Shion yakuzás manga adaptációjának első részéből leginkább az maradt csak meg, hogy Sawajiri Erika nagyon jól nézett ki benne, valamint az, hogy elég fura, romantizált és heroizált hangvétele volt. A folytatás is hasonló, túl sok új nem került bele, ráadásul még az ilyesmi sztorikban elkerülhetetlen "véletlen" egybeesések, innen-onnan régi ismerősök sem maradhattak ki belőle. A bunyók voltak benne a legjobbak ezúttal, japán mozihoz képest kifejezetten látványos csetepatékat hoztak össze, ellenben a törekvés, hogy a sok-sok rosszarcú fickót érző, sőt, síró emberekként is be akarták mutatni, már-már túlzottan is 2017, valahogy nem lehet igazán komolyan venni. Sugawara Bunta és társai biztos végig röhögnék az egészet a sok-sok nyámnyila alakon, bár tény, itt-ott befigyel egy-két torture porn jelenet. Asano Tadanobut nagyon bírtam benne, na meg persze Sasano Takeshit, aki minden filmjében zseniális. Őket leszámítva viszont az egész bántóan közepes, Sono Shiontól többet várna az ember...
Utolsó kommentek