Sógiharcosunk édes-bús kalandjai folytatódnak, halad a díjak begyűjtésével és a nagy ellenfelek legyőzésével, az élet többi részén viszont folyamatosan tanulnia kell, hogy kell helyt állni.
A folytatás nem meglepő módon abban a mederben halad tovább, ahogy az első rész megkezdte, bár itt már kicsit kevesebb idő marad a meccsekre és a jellegzetesen "mangás" ellenfelek is eltűntek, csak a már korábbról ismerős nagymenők maradtak meg. A tempó sem lett gyorsabb, ám egy új szereplőnek köszönhetően a szálak még tovább bonyolódtak, hősünk pedig átél néhány jellegzetes "coming of age" tapasztalatot is. Összességében tetszett a sztori, jól meg volt csavarva, viszont a hasonló témát boncolgató Chihayafuru-vel ellentétben nem éreztem azt, hogy nagy kedvet csinálna a sógihoz és ez nagyon fura. A filmbeli összes játékos vagy kattant, vagy valami nagyon félrement az életében, vagy nagyon mélyről kell felkapaszkodnia, az ilyesmi sztorikban tipikusan jelenlevő hétköznapi hős karakter egyszerűen nincs jelen. A társadalmi problémák, elsősorban az ijime bemutatása hatásos, a rájuk adott válasz sem rossz, még azt is értem, hogy mi köze ennek az egésznek a sztori fő szálához, de valahogy mégis kicsit erőltetettnek éreztem benne. Egyszer azért mindenképp nézhető a két rész egyben, ha van vagy úgy négy és fél órája az embernek.
Utolsó kommentek