Három, látszólag független történet egy Okinawára költözött lányról, egy egy szintén Okinawára hazatért, sötét múltú lányról és egy tokiói meleg férfiről, akiknek sorsában közös pont lesz a düh.
Az utóbbi pár évben a sötét emberi érzelmeket (Villain, The Unforgiven) megfilmesítő Lee Sang-il ezúttal már címnek is egy érzelmet választott, a majd' 2 és fél óra alatt pedig időnként ez az érzet a nézőre is átragad. Nem feltétlenül azért persze, mert a film rossz lenne, hanem mert hatásos, amit bemutat a rendező, bár az is kétségtelen tény, hogy a korábbi munkáihoz hasonlóan túlságosan is lassú a tempó és ezért el-elkalandozik róla a figyelem. A sztori ettől függetlenül nem rossz, egész meglepő, hogy mi minden folyhat a fantasztikusan szép okinawai szigetvilág lenyűgöző díszlete mögött. A tokiói szál eleinte más miatt meglepő, ottani szereplőink (Tsumabuki Satoshi és Ayano Go) ugyanis eléggé explicit módon is bemutatják a világukat. A későbbiek során már szerencsére másra fókuszálnak. Lee mester ezúttal is kemény, nehezen emészthető témákat választott és ugyan nem magától értetődő módon, de a filmje is ilyen lett, ha jó 20 perccel rövidebb és kicsit pörgősebb, akkor jobban tudtam volna értékelni. A tempót és a hosszúságot leszámítva nagyon szépen kivitelezett a produkció és a korábbi munkáihoz hasonlóan a színészi felhozatal is erős, a már említetteken felül felbukkan még Matsuyama Kenichi, Hirose Suzu, Miyazaki Aoi, Watanabe Ken és a Moteki óta kissé megváltozott Moriyama Mirai (őt bírtam a legjobban). A kemény, kicsit thrilleres drámák rajongóinak ajánlott, a nyomozós szál viszont nem elég erős ahhoz, hogy krimiként is értékelhető legyen.
Utolsó kommentek