Egy tetovált harcos, aki mintha a Holló című filmből lépett volna ki, megállás nélkül keresi a Harmadik Mestert, hogy a legyőzésével ő legyen a legrettegettebb kardforgató. Mindeközben egy szótlan, rejtélyes férfi egy bordélyban kezd el segédként dolgozni, majd összehaverkodik egy csomó falusival.
A film története olyannyira zavaros és helyenként teljesen értelmetlen, hogy igazából egy pillanatig sem érdemes foglalkozni vele. A lényeg úgyis a látványon és a csatákon van, elvégre már megszokhattuk, hogy a mandarin nyelvű piacra szánt, hongkongi agyakból kipattant produkciók nem feltétlenül a mély mondanivalójukról híresek. Nincs ez másként ezúttal sem, pedig az alapok nagyon is meglennének egy jó, emlékezetes filmhez. A produceri székben ugyanis Tsui Hark terpeszkedett, a rendező pedig az a Derek Yee, aki annak idején (1977-ben) a Death Duel című mozival alapozta meg színészi karrierjét, ami talán mondani sem kell, de a Sword Master eredetije. Sajnos az eredetit még nem láttam, de valószínűleg nem sok köze van a kettőnek egymáshoz, már csak abból a szempontból sem, hogy a CG parasztvakítás abban az időben még nem volt általános. Viszont parasztvakítás ide, vagy oda, a Sword Master kétségtelenül legerősebb eleme pont a látványos grafika, ami kivételesen nem csak a gyönyörű tájakban és hátterekben valósul meg, hanem a (nem túl valósághű) csatákban is. Mérgező ködök, dobócsillagok, rengeteg különféle fegyver és bónuszként még egy (kicsit béna) kígyó használata is színesíti a látottakat. Ez és a két főszereplő harcos egymáshoz való hozzáállása pedig elég is ahhoz, hogy a sok egyéb hülyeséggel ne foglalkozzon a néző. Avagy, 21. századi wuxiaként nem is rossz, sőt!
Utolsó kommentek