Egy diáklány az iskolai kirándulás során a buszon elejti a tollat, amivel írta a versikéjét. Miközben lehajol érte, történik ez meg az és egyedül marad. Utána pedig megindul a hajsza, hogy kiderítse, mi a fene is történik itt.
Az angol cím hülyeség, az eredeti japán cím (Real Onigokko) viszont kapásból ismerős lehet, hiszen pár évvel ezelőtt már megfilmesítették Yamada Yusuke őrült rohanásinak egy részét, konkrétan két filmben is. Az azoktól jócskán eltérő hangulatú friss változat Sono Shion nevéhez fűződik, aki ezúttal is kitett magáért minden téren. Tökéletesen mixelte össze a jó kis sulis drámák imádnivaló hangulatát a rohanó, baljós sejtelmeket támasztó thrillerekével, hiszen miközben látjuk a nagy ricsajjal vidáman idejüket töltő lányokat, már tudjuk, hogy ennek nem lesz jó vége, a kérdés csak az, hogy hogyan. Ez az "expect the unexpected" dolog lenne az egész film lényege, hasonlóan Miike agymenéséhez, a Yakuza Apocalypse-hez, ám az egész olyannyira extrémen elborult, hogy egy pillanatig sem lehet komolyan venni és főleg a tanárok bekattanásától kezdve már nem magáért a sztoriért néztem, hanem inkább arra voltam kíváncsi, hogy hogyan éli ki benne 100%-ban Sono Shion a művészi hajlamait. Mert hát bárki mondhat bármit is, ez egy igazi művészfilm, Sono Shion módra. Elképesztően hangulatos zene, gyönyörű helyszíneken kalandozó nagyszerű operatőri munka, teletűzdelve a rendezőre jellemző pajzánságokkal és töménytelen mennyiségű gore használatával. Vagyis, inkább tudom elfogadni egy másfél órás videoklipként, amiben túl sok kohézió ugyan nincs, de a látvány és a hangulat mindenért kárpótol, mintsem ténylegesen egy filmként, hiszen filmként a pár évvel ezelőtti változatok sokkal jobbak. Ha szereted a style over substance-t, a sikítozó japán diáklányokat, na meg a nagyon B filmes vörös löttyben tocsogós sztorikat, akkor ez a te filmed. Minden más esetben kerüld el messzire!
Utolsó kommentek