A Black Tiger Gang vezére saját negyedik fiaként tekint arra, aki elhozza neki az egyik ellensége fejét. Wong Fei-hung így kerül közel a tűzhöz, ám hirtelen elég sok probléma üti fel a fejét tigriséknél.
Ez volt az utóbbi idők talán leginkább várt kínai/hongkongi filmje, aminek szerencsére nem néztem túlzottan utána, mert ha előre tudom, hogy kiknek a nevéhez fűződik, akkor inkább bele se kezdek. Már eleve ott bukik az egész, hogy a mandarin piacra szánták és mint szinte az összes mandarin piacra szánt HK termék, ez is nagyon gyenge. A rendező és forgatókönyvíró páros egy életre leírta magát pár éve a The Murdererrel, amiben teljesen hülyére akarták venni a nézőt. Annyit fejlődtek azóta, hogy már nem agyhalott fordulatokkal operálnak és eljutottak odáig, hogy egy komplett kliségyűjteményt hoztak össze, amiben ha kicseréljük a várost és a neveket, akkor ugyanúgy lehetne egy koreai, vagy akár egy japán hős sztorija is, olyannyira jellegtelen. A nagy büdzsé azért látszik rajta, itt-ott egész szép a képi világa, de nagyjából ennyi az összes pozitívum, ami elmondható róla. A CG felemás, ráadásul nagyon látszik rajta, hogy egy az egyben ugyanaz, mint amit például Tsui Hark használt a Young Detective Deeben, az akciójelenetek pedig Sammo rövidke kézitusáját leszámítva egyszerűen siralmasak, még Corey Yuen se tudott a nagy antitalentumokkal mit kezdeni. Egy Wong Fei-hung filmben normális akciókoreográfia helyett lassított beállásokat, képbe belógó lábakat, majd nagy vágás után nagyot repülő statisztákat nézegetni finoman fogalmazva is illúzióromboló. De ezt még akár meg is lehetne bocsátani, ha a több, mint két órásra duzzasztott kliségörgeteg legalább pörgős lenne, vagy érezhető lenne benne a feszültség, de ezek is teljesen hiányoznak. Minden téren nagyon gyenge film, nem éri meg a ráfordított időt és erről még Eddie Peng tehet a legkevésbé.
Utolsó kommentek