Egy fiatal lány leginkább menekülne a családjától, mert apja egy csőtömeg, a nem túl nőiesen viselkedő anyját pedig leginkább csak a pénz érdekli. Aztán elkeveredik az anyja szülőfalujába és elkezdi egy kicsit jobban megismerni a múltat.
Már sokszor kiderült, hogy a legjobb filmek szinte mindig a kisemberek egyszerű történeteit bemutató alkotások. Ez is egy ilyen és vannak benne nagyon szép, erőteljes és megható részek, de sajnos a forgatókönyv hiányosságai túlságosan is szembetűnőek ahhoz, hogy egy igazi klasszikusról beszélhessünk. Az első fél óra igazából csak egy kissé unalmas felvezetés, majd az sincs egyáltalán kibontva, hogy hogyan keveredik el főhősünk a faluba, ahol eleinte sokat szerepel egy kisgyerek, aki egyik pillanatról a másikra eltűnik és többet elő se kerül. Még lett volna mit finomítani a szálakon, az biztos. Ezzel ellentétben a falubeli élet és a fiatalkori tiszta szerelem bemutatása nagyon szép lett, igazi feelgood hangulatot áraszt. A lezárás olyan, amilyen, messze nem olyan jó és erőteljes, mint a Sunny-é volt, de ugyanúgy elgondolkodtatja a nézőt az életről. Jeon Do-yeon nagyon jó a fiatal gyöngyhalásznő szerepében, Park Hae-il se volt rossz, mint postás. Mégis, valami hiányzott a filmből ahhoz, hogy legalább olyan jó legyen, mint a kínai The Road Home volt.
Utolsó kommentek