Egy kis falu koporsókészítőjének 10 éves rokonát megcsapja a villám, aminek következtében nehezen tudja kimutatni bizonyos érzelmeit. A koporsókészítő lelép a nagyvárosba, ahova évek múlva magával viszi a már megnőtt gyereket is.
Minden évben van 1-2 olyan hongkongi filmes próbálkozás, amikor véletlenül nem a puszta szórakoztatásra törekednek, hanem igyekeznek némi pluszt is belevinni a sztoriba, azaz kicsit mélyebb, elgondolkodtatóbb történetekkel előállni, illetőleg beletenni némi szívet is. A Mortician esetében ez meglehetősen furán sült el, ugyanis eleinte a néző csak kapkodja a fejét, hogy mi is zajlik éppen, gyakorlatilag jelenetenként változik a zsáner és kapunk mindent a pátoszos melodrámától kezdve a kissé sematikus horroron keresztül egészen az agyzsibbasztó vígjátékig. Aztán amikor már összeáll a kép, akkor kezd el az egész végre érdekessé válni, bár továbbra is megmarad az "ilyet már láttam valahol" érzet. A japán Okuribito sokkal jobb volt, de néhány jobban eltalált pillanat azért a Mortician-ben is fellelhető, talán elég csak annyit mondani, hogy Stanley Fung is játszik benne.
Utolsó kommentek