Egy egykoron híres színész érkezik egy lepukkadt, sötét toronyházba, mint új lakó. A biztonsági őr furcsa dolgokkal kedveskedik neki, amikor kinyitja neki a lelakatolt bejárati ajtót, emberünk pedig igen hamar megtudja ennek az okát, valamint elkezd ismerkedni a több, mint furcsa lakókkal is.

Az angol cím nem mond sokat, az eredeti kantoni viszont (Goeng si) sokkal-sokkal többet. Sajnos elég sokat kell várni, hogy végre előkerüljön a Goeng si, de nem okoz csalódást, kellőképpen látványos lett. Ez persze az egész filmre igaz, az elsőfilmes Juno Mak szép munkát végzett, nagyon stílusos a sötét, nyomasztó képi világ, ugyanez pedig elmondható a hangulatról is. A legendás, 80-as évekbeli Goeng si filmekkel ellentétben viszont egyáltalán nincs pörgés, ami valószínűleg a producerként bábáskodó japán horrorpápa, Shimizu Takashi ötlete volt. Emiatt a felvezetés nagyon hosszú és helyenként igencsak vontatott, ráadásul nyoma sincs a klasszikusok könnyedségének és poénjainak. Ez persze nem feltétlenül baj, megvan ennek a hangvételnek is a maga szépsége. Nem tudom, lesz-e ebből is nagy klasszikus (tippem szerint nem), de mindenképp megérte megnézni, sokkal jobb, mint a mostanában készült HK horrorok bármelyike, ráadásul van benne néhány szívemnek igencsak kedves színész (pl. Richard Ng, Kara Hui), a fekete máglya pedig megunhatatlan.