Ázsiai filmek röviden

Egy igencsak kényes esetet követő bírósági tárgyalás, aminek keretein belül nem csak az eset körülményeire, hanem a résztvevők emberi oldalának bemutatására, valamint számtalan elgondolkodtató filozófiai eszmefuttatásra is sor kerül.
Nem vagyok túl nagy rajongója a bírósági tárgyalásos sztoriknak, elsősorban amiatt, mert az USA-ban futószalagon gyártották őket annak idején a tévék számára és már úgy 20 éve is a könyökömön jöttek ki a tipikus klisék, hogy az ügyvéd/ügyész/nyomozó milyen elképesztő rafinériával, vagy éppen mekkora szerencse árán jött ár a tökéletes bűntény megoldására. Ezúttal persze szerencsére némileg másról van szó, hiszen a '90-es évek egyik legnépszerűbb színésznője, Charlie Yeung egy meglehetősen komolyra és borongósra hangolt történet leforgatásával kezdte meg rendezői karrierjét. Igazi kamaradarabról van szó, a történet szinte végig a tárgyalóteremben zajlik, leszámítva a flashback-eket. Az ilyen produkciók nagy teret engednek a színészi játéknak, a felhozatalra pedig nem is lehet panasz, hiszen Aaron Kwok, ha hagyják játszani, mindig jó alakítást nyújt, Gwei Lun-mei régóta nagy kedvencem, de a többiek is jók voltak. Mindettől függetlenül, nem valami mozgalmas a történet, aki nem vevő a moralizálásra, az rettenetesen unni fogja. A hangsáv sem tetszett, sokkal jobban szeretem azt, amikor mind a kantoni, mind a mandarin dialektust beszélők a saját hangjukon hallhatóak, itt viszont Gwei Lun-mei aranyosan rekedtes orgánumáról le kellett mondani. Szóval, ez a hongkongi moziktól szokatlanul komoly darab nézhető, de nem lesz ott a helyi filmtörténet klasszikusai között, Yeung kisasszony első próbálkozásaként viszont nem is rossz!