Újra körülnézhetünk a 30-as évekbeli (meg egy kicsit a 10-es évekbeli) Shanghai-ban és tanúi lehetünk Cheng Daiqi alvilágba bekerülésének, majd gyors felemelkedésének, de a japán hadsereg ellen még a helyi alvilág is tehetetlen. Vagy mégsem?
Az utóbbi időben a nagy pénz már nem a hongkongi belpiacos filmekben van, hanem az anyaországgal közös produkciókban és várható volt, hogy előbb-utóbb Wong Jing is elkezd halászni a zavarosban, hogy lenyúlja a vaskos yuan kötegeket. Szerencsére csak a rendezést bízták rá, a forgatókönyvnél ketten is bábáskodtak mellette, a producer pedig Andrew Lau volt. A nagy pénz meglátszik a produkción, a korabeli Shanghai megidézése gyönyörű (bár semmivel sem több, mint mondjuk a Blood Brothers-ben, vagy a Lust Caution-ben volt), a hongkongi veteránokból verbuvált színészek se rosszak (Chow Yun-fat kisujjból lehoz egy ilyen figurát, Francis Ng is jó a kétszínű alak szerepében, Sammo viszont megmaradhatna a kungfu csodáknál), de valahogy mégsem az igazi. Az odáig rendben van, hogy ez egy drámai felhangú alkotás és Wong Jing nem ért a drámához, a többiek azért megoldották valahogy. A gond inkább ott van, hogy túl lassú, túl vontatott az egész, egy gengszterfőnök sztoriját a hongkongi triádfilmeken edzett néző nem ilyennek képzeli. Azért amikor Chow Yun-fat belefog a mészárlásba párszor, az még mindig nagyon ott van, kár, hogy nem erre fókuszáltak. A mostani gengszteresdik között egész nézhető, de sajnos minden szépsége ellenére is csak egy újabb középszerű, mandarin nyelvű "hongkongifilm" utánérzés.