A tokiói végzős osztály iskolai kirándulást tesz Kiotóban és ahogy az lenni szokott, a diákok rosszak, mint az ördög, ráadásul két lány el is veszik az út során, a tanárok pedig rettenetesen idegesek. A két lány persze talpraesett, egyikük anyjának ismerősénél húzzák meg magukat, ráadásul még egy harmadik barátnőt is találnak. Nagyjából itt indul be a történet.
Ha nem is 1955 legjobb filmje volt ez, de a legmenőbb és a legnépszerűbbek egyike, az biztos. Nakano Minoru folytatásokban megjelent regénye (amelyet már eleve filmekhez írt) adta az alapot, a három 17-18 éves lány szerepére nem is lehetett volna jobbakat választani, mint Misora Hibari, Eri Chiemi és Yukimura Izumi. A sztori egy jól eltalált és ügyesen hangolt coming-of-age történet, megbolondítva az 50-es évek társadalmi problémáinak felületes bemutatásával, de ide ennél nem is kellett több, mert elképesztően feelgood hangulata van az egésznek. A diákcsínyek nagyon aranyosak, a diákok problémamegoldó képessége meglepően jó, a korabeli szórakozási lehetőségek bemutatása imádnivaló (és hát ezek révén jön be a kor filmjeiből elmaradhatatlan varietéjelenet), nagyszerűek a dalok és a felvonultatott zenék és még lehetne sorolni a dolgokat hosszasan. Röviden, nagyon jól átjön belőle még ma is, majd' 70 évvel később, hogy miért volt nagy sztár az akkor még nagyon fiatal három főszereplő. Imádtam az elejétől a végéig, remek a humora, fantasztikus a zenéje, a lányok meg elképesztően aranyosak!
Utolsó kommentek