A rendőrség egy elképesztő méretű kábítószerszállítmányt foglal le valahol az isten háta mögött. Ahogy az lenni szokott, a szállítmány eredeti tulajdonosai nagyon mérgesek és vissza akarják szerezni a cuccot, ráadásul még némi intelhez is jutnak. Egy dologgal nem számol senki, hogy jön Bholaa.
Ajay Devgn ismét god mode üzemmódba kapcsolt és ez mindenkinek jó, elvégre Ajay Devgn filmjeit mindenki azért nézi, hogy lássa, ahogy Ajay Devgn god mode üzemmódban aprít mindent és mindenkit. Immár nem először dolgozik ő is (meg úgy a hindi filmgyártás általában) hozott anyagból, elvégre ez a sztori egy 2019-es tamil csoda bollywoodi átirata, az eredeti változat stábja pedig saját elmondásuk alapján a Die Hard-filmekből merítették az ihletet. Szerintem volt ott más is még bőven, ahonnan merítettek, mert a dzsungeles harcokból csak a Predator hiányzik, Ajay pedig hol Sylvester Stallone, hol Arnold Schwarzenegger klasszikus jeleneteit idézi meg, néha pedig mintha csak a Doomból került volna elő. Avagy Ajay Devgn ismét god mode üzemmódban tolja, hiszen senki sem tud ártani neki, legyen bármekkora harcos is, amikor pedig ártani tud neki valaki, akkor is úgy tud visszatérni, mint annakidején Sandokan a legszebb pillanataiban. Szóval a zúzás, a pózolás, a jellegzetesen bollywoodias végletekig eltúlzott akció tökéletesen rendben van (még ha a java so-so minőségű CG, akkor is), a tamil agyakból kipattant sztori viszont valahol a kő és a faék egyszerűsége között van, emiatt pedig az akciók közötti átkötések inkább fárasztóak, mintsem szórakoztatóak. A balfék sidekick azért szórakoztató, a rendőrökkel szembeni sztereotípiák elleni fellépés tanmese jellegű, Ajay karakterének kettőssége pedig röhejes. Szóval akár jó is lehetne, de annyira el van túlozva minden téren, hogy inkább röhög rajta a néző, de akkor is megnézi, mert Ajay Devgn god mode üzemmódja mindig szórakoztató!
Utolsó kommentek