Egy hosszú ideje inaktív filmrendező élete romokban, a felesége leginkább csak lenézi, emberünk pedig a francia konyha rejtelmeibe menekül. Aztán kap egy levelet, hogy az első filmjét finanszírozó ember eljön hozzájuk vendégségbe a Csendes-óceáni szigetről, ez pedig számtalan bonyodalomra adhat okot.
Nagy kedvenc rendezőim egyike, Obayashi Nobuhiko hozta tető alá ezt a filmet és a 80-as évek közepén egész sikeresnek is volt nevezhető, így mai szemmel nézve viszont nem igazán jön át, hogy miért. A sztori az Obayashi mesterrel már többször együtt dolgozó James Miki műve eredetileg regényként, de színdarabként is sikeres volt anno. Pont emiatt nagyon furcsa az egész és érzi úgy az ember, hogy színházi keretek között sokkal jobban működne, mint filmként. Egyrészt olyan az egész, mintha eleve tévéfilmként forgatták volna le, nincs benne semmi látványosság, 4:3 a képarány, a színészi játék meg inkább tévésorozatba illő ripacskodás sokszor, mintsem komoly filmhez méltó. Ezek eléggé kizökkentőek, kicsit olyan, mintha valami Szeszélyes évszakok bohózatot nézne az ember, viszont mindez ellenére sem lehet rá igazán haragudni, mert amúgy furcsa módon a sztori mégis működik. A főzőcskézés marha jó, az öreg Tanba Tetsuro zseniális a kanos szigetlakó figurájaként, a klotyót javító ember pont annyit szerepel, hogy még vicces legyen és érthető, hogy benne van a sztoriban, a sok francia szöveg meg még egy kicsit egzotikussá is teszi az egészet. Nyilván nagyon messze van Obayashi legjobb filmjeitől, de minden furcsaságával és középszerűségével együtt is tetszett.
Utolsó kommentek