Irodai alkalmazott apuka és családja gondtalan életének egy csapásra vége szakad, amikor a lányuk kórházba kerül. Apuka kétségbeesésében bosszút esküszik, ám rossz helyre megy bosszút állni. A történet pedig innen kezdődik.
A fenti pár sor ellenére ez egy jó kis könnyed nyári vígjáték, rengeteg érdekességgel, még ha maga a film nem is annyira kiemelkedő, bár gondtalan szórakozást nyújt. Ahogy az lenni szokott, ezúttal is egy regény az alapja, de már az is érdekes, hogy ez Kaneshiro Kazuki legalább második regénye a mozivásznon, ahol egy Japánba szakadt koreai bunyós a főszereplő (lásd még Go, 2001-ből). Szintén érdekes átmenet az ezredforduló filmjeiből, hogy Sabu könnyed, de nagyon okosan felépített vígjátékainak állandó kelléke, Tsutsumi Shinichi az egyik főszereplő, az itt még nagyon fiatal Okada Junichi (szintén Sabu filmjeiben tűnt fel) pedig a másik. A sztori igazából egy tipikus zero to hero klisé, igazi japán módra a tipikus "ordinary salaryman" főszereplésével, akárcsak Sabu rendezéseiben és hát ki is nézett ki leginkább akkoriban ordinary salarymannek, ha nem Tsutsumi Shinichi? A poénok rendben vannak, ahogy a karakterek motivációi is, a mellékszereplő diákok (meg a buszon ülők) kellőképpen idióták ahhoz, hogy felhőtlenül szórakozzon a néző, persze minduntalan azon tűnődve, hogy ezeket az arcokat mennyi másik filmben is látta már. Szóval tetszett, hozza ugyanazt a felhőtlen és gondtalan 2000-es évek hangulatot, mint akár a Summer Time-Machine Blues, akár a Chekeraccho. Ja, van egy koreai másolata is, de nehezen tudom elképzelni, hogy ennél jobb legyen.
Utolsó kommentek