A Sógun korrupt embere nem szíveli az Asano-klánt és addig szívatja a fiatal vezetőjüket, amíg az kardot nem ránt rá. Ugyan a korrupt öreg megússza könnyebb sérülésekkel, ám az Asano-klánra rossz idők jönnek és nincs más lehetőség, csak a bosszú.
Mivel nem olyan régen láttam a Toei egy évvel későbbi változatát, így elsősorban nem magára a sztorira, hanem annak megvalósítására voltam kíváncsi, hogy a Daei és Watanabe Kunio mit helyezett fókuszba. A kor sztárjai közül itt is rengetegen feltűnnek, elég csak a poszterre ránézni, de rajtuk kívül is sok ismert arc tűnik fel a filmben. A történet alapvetően a drámára koncentrál, illetve nagyon erősen arra, ahogy a hősök igyekeznek mindenáron titokban tartani, mire készülnek, még a saját családjuk, barátaik sem sejtenek semmit, nemhogy holmi kémek kiszedjenek belőlük bármit is. Szokás szerint sikerült nem időrendben megnézni a két filmet, így a Toei fantasztikus darabjával összehasonlítva itt-ott kicsit összecsapottnak éreztem, sem a vezető szívatása, sem a záró nagy csata, sem pedig a szerelmi szál nem volt kellően kibontva. Talán pont az a 15 perc hiányzott, amennyivel a Toei-változat hosszabb. Mindezektől függetlenül ez a feldolgozás is jó és szép, nagyon jól hozza a korabeli jidaigekikre jellemző "csoportos ellenállás" sztorit, de ha csak egy feldolgozást szeretne az ember megnézni, az inkább a másik legyen.
Utolsó kommentek